Szóval nem ért véget semmi, csak kicsit lassan őrölnek azok a bizonyos malmok… (De legalább, most nagy a változás…)

Egy eszterga legfontosabb alkatrésze a tengelye. E körül forog minden. Márpedig az én tengelyem körül nem sok minden jót ígérő forgott. Tulajdonságai a következők, kintről befelé haladva:

• Kétpályás ékszíjtárcsa, azonos átmérőkkel, felhegesztve, nem kicsit üt.
• Cső tengely, 40mm külső átmérővel.
• Egy mélyhornyú csapágy, egy nem működő támasztó csapágy és egy önbeálló csapágy a tengelyen.
• Egy teljesen felesleges ékszíjtárcsa a tengely közepén, kb., 1,5kg vasból, leszedhetetlenül.
• A tokmány tárcsa egyik oldalon „meggörbülve”, 1,5mm tengelyirányú ütéssel és egy kb., 0,7mm-es tengelyre merőleges tokmányfelfüggesztés eltérés. (mérőórával ennyit mértem)
• A tokmány egy 160-as fémeszterga tokmány. Nehéz, balesetveszélyes, megnyomja a fát.

Mivel a gépen hajdanán seprűnyelek készültek, ott nem nagyon volt érdekes a dolog. Egyébként az eszterga használható, mindaddig, amíg nem kell a nyersanyagot kifogni belőle. Ezért nem tudtam még befogótüskét se készíteni…

Szóval ez így nem jó. Új tengely kell! Lássuk mik az igények:

• Fel tudjam használni a már meglévő csapágyházat.
• M33x3,5 menetes tengelyvég, a tengelyben 2-es morzekúp használati lehetőség.
• A másik végén 100mm kilógás a csapágyház mögött.
• Tengely irányú terhelés felvétele, extra csapágy használata nélkül.
• Nagy pontosság.
• Hosszában át legyen fúrva, hogy a morse kúpot ki tudjam ütni.
• A 100mm-es részen, legyen egy hosszanti ékpálya az ékszíjtárcsában lévő rögzítő hernyócsavarnak.

Nagyon sokat tanultam a tengely tervezése közben. Az első ötlet az volt, hogy legyen egy ferde hatásvonalú csapágy és egy önbeálló a szögeltérések kiküszöbölése végett. Több telefon és egy ferde hatásvonalú csapágy megtekintése után, kiderült, az út nem járható. Mind a két csapágy kotyog. Megfeszíteni se lehet őket, mert akkor beáll az önbeálló. Ez történt a régi tengelynél is. Jól megtámasztva az anyagot, a tengely megállt. Akkor jött, hogy ugyan az legyen a felállás, mint az eredeti volt, de elvetettem, mert az axiális csapágy nagyon drága. Utolsó verziónak maradt a két ferdehatású, zéger gyűrűkkel megtámasztva. Itt viszont nincs előfeszítés és nem lehet igazából szögeltérés. Ez se járható út. Maradt a két ferdehatású, de azokat meg egy csapágyházba szokás szerelni és a tengely másik végén van valamilyen csapágy. De nekem nincs annyi helyem a csapágyházban. „Egy heti gondolkodás” után arra jutottunk, hogy két ferdehatású csapágy lesz a két csapágyházban és összehúzatjuk őket két menetes szállal, előfeszítés gyanánt. Nem voltam 100%-ig biztos benne, hogy fog működni, de már a tököm tele volt, hogy csak csúszik-csúszik az eszterga elkészülte.

Ez után jött a tanakodás, hogy hogyan legyen megoldva, hogy legyen váll, amin megtámaszkodik a tokmány, aminek ugyebár kb., 50mm átmérőjű a váll igénye. Ha az egyik oldalon van a váll, akkor mind a két csapágyat egyik oldalról kell felhúzni. De akkor meg kell támasztani a csapágyakat, tehát kell hozzá zéger gyűrű. Ez nekem nem túl szimpi. A zéger gyűrűt nem arra találták ki, hogy terhelést vegyen fel. Tehát a csapágyak két oldalról kell, hogy felmenjenek a tengelyre. De akkor, hogyan lesz váll? Tanakodás, és álom… Félálomban jutott eszembe, a megoldás: M33x3,5 anya. Tehát a tengely: Egyik oldalon 38-as átmérőjű 100mm-rész. Utána a csapágy 40mm-es része, utána váll és marad a méret, majd váll le, 40-es rész a másik csapágynak, váll le az M33-nak és vége. Az M33-as rész olyan hosszú lett, hogy a tokmány mögé beférjen egy a menethez képest síkba mart felületű anya.. Íme a sematikus rajz:

A csapágyházak egymással szembe fordítva lettek összeszerelve és a csapágyak is eszerint vannak behelyezve. A csapágyházakat jól kimostam petróleummal, a ráragadt olajsarat levakargattam róla. Egy jó hideg októberi reggelen lementem a garázsba, a grillsütőre alufóliát terítettem és ráraktam a csapágyházakat. Együtt melegedtek fel a grillsütővel. Amikor már olyan forró volt, hogy nem nagyon tudtam megfogni a csapágyházat kézzel, akkor beleraktam a csapágyat, ami hideg volt. Így nem nagyon kellett kopogtatni, mert majdhogynem beleesett a helyére. Persze azért átkopogtattam a biztonság kedvéért. Ezután a csapágyház felmelegítette a csapágyat, ami ugyancsak kitágult, és azt felhúztam a hideg tengelyre. Ez már nem ment cuppanósra, így a csapágyházakban lévő menetes szállal húzattam a helyükre őket. Amikor minden állt, mint Katiban a gyerek, beállítottam, hogy ne kotyogjon a csapágy, de szépen fusson. Amikor megvoltam, lemaszkoltam a nem festendő részeket és az egészet lefújtam mattfekete kályha sprével. Kb., 3 perc alatt megszáradt. Feltöltöttem grafitos zsírral. (Lehet, inkább lítiumossal kellett volna, de már szét nem szedem!)

A következő művelet, a csapágyház lábak voltak. Az előző megoldás, csak úgy, ad-hoc voltak felhegesztve. A szögeltérés több mint 6 fok volt, és nem voltak még a furatok se egy vonalban. (Vagy részeg volt aki összerakta, vagy kancsal.) Ez az új megoldás, persze sokkal-sokkal pontosabb volt. A likak se passzoltak persze. Fel kellett vágni a tartóbakokat és újrahegeszteni. Pozsi azt mondta, hogy ha már úgy is újra kell hegeszteni, akkor miért nem emelem meg. Ez a megoldás tetszett is, de időigényes. Hogy miért? Mert itt nálunk minden csigatempóban megy. Nekem nincs co hegesztőm, a pálcásom meg szupergagyi. És még csak nem is tudok hegeszteni vele. Szóval meg kell tervezni, le kell vágni, össze kell hegeszteni… Túl sok a tényező ebben a városban. Szóval terveződik, de akkor már olyat akarok, hogy kifordítható legyen és a motor is rajta legyen és félmeztelen bögyösök hozzák a kávét… Szóval egyszerűbb visszahegeszteni a mostanit és legalább el lehet kezdeni használni… Maradt ez a verzió. Szóval fel lett vágva, vissza lett hegesztve. Most már csak az ékszíjtárcsák esztergálása maradt. Az iránypontosságot egy morse 2 kúpos fúrótokmányba befogott 7-es fúróval állítottam be.

Apropó ékszíjtárcsa. Erről nem is meséltem:

Kezdjük az elején: Frekvenciaváltós megoldást szerettem volna. Egyfelől visszajönne a 750W a motorba, ami sokkal több, mint a kb., 500W, másfelől jó lett volna a sebességet szabadon állítani. A városban egy villanyszerelő azt mondta, hogy megcsinálja, eléggé barátságos áron. Vigyem át hozzá a motort és egy hét múlva megvan. Egy hét múlva kiderült, hogy nem ér rá, így még egy hét, amire kész lesz. Egy hét múlva kiderült, hogy a frekiváltó kicsi a motorhoz, várni kell egy másikra, mire lesz. Két hét múlva azt mondtam, hogy hagyjuk a francba az egészet, visszahozom a motort és tengelyt készíttetek a frekiváltó árának egy részéből…

Szóval ékszíjtárcsa: A motoron az ékszíjtárcsa, egy 6 menetes lukkal ellátott ékpályás közbetéttel volt ellátva. A két ékszíjtárcsa, majdnem egy méretű volt, így a régi esztergán végülis, két sebesség volt, egy 1727  és egy 1304 fordulatos. Ez az ékszíjtárcsa lekerült a közdarabról, és készítettem rá három 18mm-es rétegelt lemezből álló ékszíjtárcsa sort. Ugyanez a méret került a gépre és a motorra: 90 – 124 – 173mm A fordulatok: 2787-1450-754. Azért ezt a kiosztást választottam, mert így egyforma az ékszíj hossz, és ha mégis lesz frekiváltó, így a legszélesebb a spektrum. A nagy fordulat a kis dolgokhoz, a közepes a normál dolgokhoz, a kicsi az óriás dolgokhoz illetve a csiszolás/felületkezeléshez.

Az ékszíjtárcsák, mint említettem, rétegelt lemezből készültek, és a gépen lévők is össze vannak fogatva menetes szállal, mint a motoron lévők. Így könnyebben cserélhetők, könnyebben javíthatók. A motoron lévőt, egy ékpálya tartja a helyén, a gépen lévőt, a középsőbe beletekert kúpos végű 3 centi hosszú hernyócsavar. Nem vágtam neki külön menetet, csak egy mm-el kisebb lukat fúrtam és abba hajtottam be a csavart. Stabil a megoldás. A köröket szalagfűrésszel vágtam körbe és nem dolgoztam meg előre. Ez eléggé nagy baj volt. Nem ártott volna előtte megcsiszolni, hogy minél inkább közelítsen a körhöz. Most már le nem szedem! A motoron lévőt megesztergáltam a motoron, a gépen lévőt még most fogom megesztergálni a saját helyén. Majd leírom, mi lett a megoldás…

A késtartó is készült, ha már volt hegesztősegéd. Nem lett tökéletes a hegesztés, de tart.

Amint írtam hajdanán, meg kellett esztergáltatni a késtartóalap csövének belsejét, mert egy pár tizeddel szűkebb volt, mint kellett volna. A hossza 100mm-lett. Az oldalába fúrtam egy hetes lukat, és vágtam bele egy 8-as menetet. Sárgaréz csavart fogok használni, hogy ne torzítsa a vascsavar a késtartó szárát. A késtartókból három készült. Egy 30cm-es és egy 20cm-es köracélból, és egy 20cm-es L formájú melegen hengerelt vasból. Az L vasast nagyolásra tervezem, a köracélost finom munkákhoz. Méreteik a következők: Köracélosak: 20mm átmérőjű 120mm hosszú alsó szár, 200 és 300 hosszú, 16mm átmérőjű felső szár. A szögvasas: ugyanezzel az alsó szárral, és 40x40mm-es felső szárral. A köracél széle, kb., a szögvas vastagságához lett hegesztve. (Bocsánat, nem tudom jobban megfogalmazni… :D )

Ami még készült, hogy kitakarítottam, a szegnyerget, a szegnyereg menetes belső végébe vágtam menetet és belehajtottam egy csavart, aminek segítségével, teljes behajtáskor kilökődik a morsekúp. Fúrtam még egy lukat a szegnyereg oldalába, menetet vágtam bele, így egy sárgaréz csavarral le tudom rögzíteni a szegnyereg hüvelyét. Nem tud fellazulni a támasztó csúcs.

Szóval most itt tartok…

Vásároltam egy sds tokmány felfogatót, abból kézi fúró lesz majd. Ez az egyik következő projekt. Beszúrom ide, mert rohadt olcsó volt, és nagyon örülök neki... :D